Kecskesajtok szívvel-lélekkel

Akik azt hiszik, hogy a kecskesajt kizárólag kecske ízű lehet, nagyot tévednek. A kecskesajt nem feltétlenül jár együtt a kecske szőrére emlékeztető ízzel, ha megfelelő módon betartják a higiéniás követelményeket. Sztankó Katalin és családja kecskesajt készítéssel foglalkoznak Helvécia külterületén, a Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában. Nagyon finom, friss kecskesajtok kerülnek ki dolgos kezeik közül, érdemes őket megkóstolni. A család legfiatalabb tagjával, Ubornyák Zuzsával beszélgettünk családi vállalkozásukról.

 - Zsuzsi, hogyan jött az ötlet, hogy kecskesajt készítéssel foglalkozzatok?


- Az egész ötlet úgy jött, hogy Édesanyám már egész kis korunk óta gyakorolja a sajtkészítést, először tehéntejjel, később a ház körül tartott kecskék tejével próbálkozott. Ebben az időben még leadtuk a tejet, és nem a tejfeldolgozás volt a fő tevékenység. Mivel egyre kevesebbért vették át a tejet, Anya elkezdett gondolkozni, hogy feldolgozzunk azt. Végigjárta az ecet, gyógyszertári pepszin, majd a mosonmagyaróvári tejoltókat, végül rájött igazán jó minőségű sajtot csak minőségi oltóval lehet készíteni és nagyon nagy odafigyeléssel, odaadással. Az embernek tényleg benne van a szíve, lelke…

Eleinte csak saját családunk, majd kisebb baráti körünk is részesült a házi sajtokban, aztán egyre többen. Jelentős mennyiségű pozitív visszajelzés érkezett és úgy láttuk igény is van, hát belefogtunk. Felszaporítottuk az állományt, engedélyeztettük stb.

- Mennyire megy könnyen a sajtok értékesítése? 

- Immár 4 éve vagyunk a piacokon. Az értékesítés eleinte nem volt könnyű, próbálkoztunk sok helyen, de rá kellett jönni, hogy a helyi piac a legfontosabb, ez jár ugyanis a legkisebb rezsivel. Ahogy végeztem tavaly az iskolával, az állományt is megszaporítottuk, idén már 140 kecskével dolgozunk. A helyi piac felvevő képessége kicsinek bizonyult, ezért tavaly elkezdtem építeni a piacokat Budapesten. A piacot kiépíteni a legnehezebb, s évekbe telik, ráadásul sok a sajttárs, ezért igyekezni kell valamivel kiemelkedni a többiek közül.

Üzletláncokkal nem próbálkoztunk még, mert sajtjaink háztáji és kézműves jellegéből adódóan nem tudunk egyenletes mennyiséget és egyforma árut produkálni, ráadásul ősztől tavaszig kevesebb is a tej mennyisége.

- Hogyan kell elképzelni a kecskék napi gondozását? 

- Az állatokat a Helvéciai tanyán tartjuk szél és eső ellen védett helyen, de az épület nem zárt. A helyet folyamatosan bővítjük, de az állomány is növekszik ezzel párhuzamosan. Egyébként 6 éve lakunk itt Helvécián, előtte Felsőlajoson laktunk, de ott már nem volt számunkra elegendő földterület, így költöznünk kellett. 40 ha-os földterületet bérlünk Jakabszálláson. Ezeket a bérelt legelőnket lekaszáljuk, ez téli takarmányozásunk alapja, melyet kiegészítünk jó minőségű, vásárolt lucernával valamint abraktakarmánnyal (rozs, tritikálé, búza). Tavasztól őszig csak legeltetünk, ilyenkor sokat mozognak, egyenként nem adnak sok tejet (kb. 1,5 L/nap), de az ekkor adott tej biológiai értéke magas, jóval magasabb mintha benn etetnénk őket. Ebből következik, hogy tejük egészséges, vegyszermentes.

A kecskék húsával nem foglalkozunk, a gidákat egy hetes korban eladjuk. Vágásra csak alkalomszerűen kerül, egy-egy selejt állat esetén kerül sor, ha más megoldás nincs, pl. ha szopja a saját tejét. A kecskéket kézzel fejjük, a fejés naponta kétszer, három embernek napi körülbelül négy óra munkát jelent. A gépi fejést megpróbáltuk többféle formában, de nem vált be igazán, mert nincs meg úgy a kontaktus az ember és az állat között, valamint így jobban oda tudunk figyelni egyedileg rájuk, észrevesszük, ha esetleg betegek. A nyári tej dömping idején azért ismét megpróbálkozunk a gépi fejéssel. A gazdálkodás szépsége a tanyasi élet maga, valamint az, hogy a saját magunknak dolgozunk és valami olyat adunk az embereknek, ami igazán értékes, egészséges, amiben a mi munkánk van…

- Hallottunk történeteket a fejés közben tejes vödörbe eső kecskebogyókról. Hogyan kerülitek ezt el? 

- Először is oldalról fejünk, tehát a bogyó, ha akarna, se tudna bele esni. Fejés előtt megtisztítjuk a hasa alját illetve a tőgyet. Különben, ha időt hagyunk rá, az állat előtte elvégzi a dolgát.

- Van az állományban kedvenc kecskétek? 

- Kedvenc kecske? Mindegyik az… Van mindenkinek a családban „saját kecskéje”, az enyémet pl. Tapírnak hívják, de természetesen az összesnek van neve és személyisége. A nővéremék többet vannak a kecskék között, nekik több, ahogy Ők szokták mondani „gyerekük” van. Mindegyik szelíd, a kis kedvencek különösen. Ha kiengedjük őket, követnek mindenhová a tanyán. Legeltetés közben, ha leülök, vagy ha csak megállok egy helyben, nem telik el sok idő és valamelyik kicsi már a lábam alatt van. Különleges lelki kapcsolat alakul ki az ember és a kecskék között: a gyermekeiknek tekintenek, mivel mi fejjük őket, Idén a megtartott gidáinkat cumin neveltük fel, azaz tejporból készült tejet, illetve tehéntejet kaptak egy hetes koruktól, mert így előbb jutottunk tejhez, előbb is tudtunk megjelenni a piacon.

A cumiért Színes nevű gidánk képes volt két lábra állni és úgy előre lépegetni a tejért! Ilyet még mi sem láttunk. Ha kiöregszik valamelyik anyakecske, végelgyengülésben pusztul el. A kecske 15-20 évig él, az élete utolsó pár hetében, havában romlik csak jelentősen az állapota.

- Terveztek még újabb fejlesztéseket? 

- A jövőképben sok minden szerepel, többek között egy tejfeldolgozó, sajtérlelő üzem. Szeretnék - ha lehetőség lesz rá - a sajtkülönlegességek irányába elmenni, és szeretnénk, ha a családunk egy fenntartható, virágzó gazdaságot hozna létre…


- Nagyon sok sikert kívánunk hozzá, Zsuzsi! 

Egészségmegőrzés bogyósgyümölcsökkel Szadáról

Szeretnénk bemutatni egy számunka kedves házaspárt, Bezeczky Máriát és Fazekas Ferencet, akiket a budapesti Vidék Mustrán, a Vidékfejlesztési Minisztérium által szervezett piacon ismertünk meg Budapesten, a Kossuth téren. Már első találkozásunkkor belopták magukat a szívünkbe, s minél többször találkoztunk, annál szélesebb betekintést kaptunk példamutatásra ösztönző életükbe.

Életútjuk mások számára is tanulságos lehet, amely jó példa arra, hogy egy kilátástalannak tűnő élethelyzetből hogyan lehet kitartással, önmagunk, majd mások iránt érzett áldozatvállalással kijutni. 

Termékeiket fekete és/vagy sötétkék és sötétvörös bogyós gyümölcsökből állítják elő, ebből készítenek lekvárokat, táplálék-kiegészítő gyümölcssűrítményeket és gyümölcs finomságokat. A boltokban kapható lekvárok közül az 50%-os gyümölcstartalommal rendelkező lekvárok MÁR extra minőségűnek számítanak, ezzel szemben Marcsiék készítményeinek minden kilója több kg nyers gyümölcsből készül. 

- Marcsi, hogyan emlékszel vissza, miért kezdtetek el foglalkozni a gyümölcssűrítményeitek készítésével, és miért pont ezekre a gyümölcsökre esett a választás? 

- 1985-ben egy orvosi műhiba áldozataként rendkívül kritikus egészségi állapotba kerültem (életmentő műtétek, szövődmények, s ezekből adódóan 17 évig tartó, engem teljes mértékben kiszolgáltatottá tevő időszakon estem át). Orvosaim sok év után széttárva karjukat tájékoztattak, hogy itt az ő tudásuk véget ért, ezért muszáj volt keressünk valamilyen megoldást, hogy normális életet élhessek. Kerestem a lehetőségeket, ismerkedtem a gyógynövényekkel, gyümölcsökkel, gyűjtöttem a kutatási anyagokat, végeztem a kísérleteket, Ferencem és testvéreim pedig támogattak. Nappal fárasztó munkát végeztünk mindketten, éjszaka pedig kísérleteket végeztem. Nagy „szerelmünk” a hazai csodálatos illatos, sötétvörös kékszőlő lett, melyből elkészült kékszőlőlé sűrítményünk, majd kékszőlő püré sűrítményünk tartósítószerektől, adalékoktól, mindenféle tartósítási trükköktől mentesen. Csodálatos időszak kezdődött: rossz közérzetem lassan javulni kezdett, majd ahogy telt az idő, egyre jobban és jobban kezdtem érezni magamat. Végeztem a kísérleteket, hordtuk a kísérleti anyagokat bevizsgáltatni, minden barátunk ezt ette, ezt itta, végül megszületett kékszőlő készítményük, OÉTI-engedéllyel és szakvéleménnyel ellátva. Beleástuk magunkat a kertünk többi csodás gyümölcseivel végzett kísérletekbe. Először a feketeribizli, majd a feketeszeder következett. Ma már a Szomolyai fekete cseresznye és az erdei kökény is felkerült a palettára. 

- Milyen nehézségekkel kellett megküzdenetek az első lépések után? 

- A kísérletezés időszaka után sok-sok váratlan probléma, az országunkban egyáltalán nem egyszerű hitelesítési procedúrák és az idővel való versenyfutás következett.

Az értékesítés nagyon nehezen kezdődött, a boltok nem ismerték a termékünket, s ráadásul az általunk előállított kategóriát gyakran még ma sem tudják a helyükön kezelni, nem tudják hova tenni, annyira újszerű és annyira tiszta, s ráadásul nem vették be termékeinket csak bizományba. Ez utóbbi probléma komoly hátrányunkra vált, hiszen minden kézműves tudja, hogy a termékébe bele kell tennie minden anyagát, munkáját, energiáját, szeretetét, s ha átvételkor nem fizetnek, nincs keret a folytatásra. Sajnos sokszor nemhogy nem fizették ki a termékek árát, de használhatatlan állapotban kaptuk vissza azokat. Ráadásul egy-két alkalommal tisztességtelen üzleti élősködőkbe is belefutottunk, akik úgy beljebb tettek minket anyagilag, hogy többször felmerült bennünk a kérdés, hogy egyáltalán jó úton járunk-e, biztosan ezt kell végeznünk? Kell ez a kínlódás, ez a végeláthatatlan harc?

- Mi az, ami mégis átlendített titeket ezeken a nehézségeken?

- Mindig jött a megfelelő időben egy simogató pillanat, egy dicsérő angyali szó, egy váratlan ölelés, biztatás, s ettől újra és újra lábra álltunk. Életünk legszebb élményének bizonyult, amikor arra adtuk fejünket, hogy e csodálatos haza talaján nevelt sötétvörös gyümölcsökből készítsünk olyan egyedi kézműves termékeket, amelyek nemcsak egészségünket szolgálhatják, de tisztaságukban, minőségükben, e gyümölcsök iránt érzett alázatunkban is egyediek. S boldogok vagyunk, mert sikerült.

- Hogyan választottátok ki a Szadai helyszínt a termesztéshez? 

- Alapvető szempont volt, hogy otthonukhoz viszonylag jelentős, művelhető telekterület és a gyümölcsműveléshez vegyszerektől mentesen ápolható terület is tartozzon. Az igényeinknek legjobban megfelelő helyszínt Szadán találtuk meg. Ezt a kis falut a régi öregek úgy hívták, hogy a „Gyümölcstermő Szent Szada”. Beköltözésünk után szinte azonnal nekiláttunk az új kert megművelésének. Kb. 2 éven át kézzel tarackoltunk, mosolyogtak is minket a régi öregek, mert nem akartunk, s azóta sem használunk vegyszereket, még a madarak és a nehezen odacsalogatott békák is tiszta kukacokra, szúnyogokra, bogarakra lelnek otthonunkban. Öröm itt élni és dolgozni. Együtt lélegzünk a kertünkkel, a levegővel, a fáink és növényeink illatával, a minket körülvevő élővilág neszezésével, a frissen érő gyümölcsökkel és zöldségekkel, beszélgetünk növényeinkkel. A jó kertész örömmel műveli kertjét, szeretettel babusgatja munkája eredményeit, s kertjének minden kis részlete életre kel munkája nyomán, s meghálálja minden lehetséges módon a gondoskodó szeretetet. Hiszen a természet minden részlete keresi az összhangot velünk, csak mi nem vesszük észre együttműködési szándékát. (Értékeit tönkretesszük vegyszerekkel, egyiket a másik után alkalmazzuk, dicsekszünk, ki tud még jobb, még több vegyszert ajánlani a másiknak, majd nem értjük, miért beteg mégis a kertünk, hiszen ”mi mindent megtettünk érte”. Pedig alternatív, egyszerű, kertünkben megtermő gyógynövényekkel is megfelelően védelmezhetjük gyümölcsfáinkat, növényeinket.) Mi itt Szadán, 12 éve alkalmazzuk az alternatív növényvédelmi módszereket, sikeresen.
Ez az általunk létrehozott tisztaság tükröződik termékeink ízeiben is.

- Az általatok kifejlesztett eljárással sikerült elérnetek, hogy kézműves ital- és püré sűrítményeitek nem csak nagyon finomak, de nem tartalmaznak sem tartósítószereket, sem állagjavítókat, ízfokozókat, színjavítókat, de cukrot sem. Milyen készítményeitek vannak? 

- Termékeinket fekete ribizliből, kékszőlőből és feketeszederből készítjük OÉTI engedéllyel, s feketecseresznyéből, kökényből, csipkebogyóból a legújabbakat, valamint már egyedi lekvárfinomságokat, Flavil gyümölcssűrítmények néven, már saját gyümölcsbonbont is készítünk, azt is adalékmentesen, a lekvárfinomságokhoz pedig maximum egy nagyon kevés finn nyírfacukrot adunk. A termesztés, a gyümölcsnevelés, a szüretelés, a feldolgozás, a csomagolás minden részletét, fáradságát és örömét ketten, egymással, osztjuk meg. Szerintünk, ha minden ember így szeretné munkáját, s annak gyümölcseit, mint mi a választott sajátunkat, Magyarország egy végtelenül boldog ország lenne. Az élő anyaggal dolgozni, az élő anyagban rejlő titkokat megérezni, felfedezni, megmenteni - csodálatos dolog. Ez jutott osztályrészül nekünk, s kötelez minket e lehetőség, hogy nemcsak magukból, de a természet által ránk bízott gyümölcsökből is a lehető legtökéletesebbet, legjobbat, legmegfelelőbbet hozzuk ki. Közös a munka. Minőség és szorgalom. Tisztesség és tisztaság. Ez a mi védjegyünk.

 - Milyen hatása van a termékeknek? Milyenek a vásárlói visszajelzések? 

- A kékszőlő és a fekete ribizli (ez utóbbit régen köszvénybogyónak nevezték) egy kifejezett gyöngyszem és fantasztikusan értékes gyümölcs. A feketeszeder íze, színe, illata, aromája, beltartalmi értékei szintén rendkívüliek, és ez a multivitamin-bomba szintén megterem hazánkban is. Mindhárom gyümölcs végtelen, gazdag tárháza a különböző antioxidánsoknak, flavonoidoknak. Immunrendszerünk egészséges működésének természetes őrei. Tudják-e, hogy a szőlő például akár teljes értékű eledel is lehetne?

Nincs tehát ebben semmi újdonság. Sok kedves idős emberrel beszélgetve megtudhatjuk, hogy már az ő nagyszüleik is gyakran alkalmazták az általunk választott gyümölcsöket különböző betegségek megelőzéseképp. Ha valami bajunk volt, a nagyi csak annyit mondott: menj és szedj kislányom pár szemet ebből vagy abból a gyümölcsből, s meglásd, jobban leszel. Csak mi fiatalabbak feledtük el kissé, mert a médiából otthonainkba hömpölygő reklámhadjárat átnevelni igyekszik agyunkat, s beletáplál távoli országokból származó, ellenőrizhetetlen, gyakran csak szótár használatával felismerhető új márkaneveket, divattermékeket, „100 az egyben”-eket, elképesztő gyümölcscsodákat, - HOLOTT!!! - majd mindenki elfelejti, hogy itt hevernek kincseink a lábaink előtt! Emberek! Ismerjék fel Önök is, hogy milyen csodálatos gyümölcsöket nevelnek e tájak. E gyönyörű magyar tájak! Mivel amellett tettünk hitet, hogy kizárólag magyar embereket segítünk és kizárólag hazai gyümölcsöket dolgozunk fel, ezért a gyümölcseinket ennek jegyében szerezzük be: otthonunkból és a természetből. Ha rajtunk múlna, receptre íratnánk fel, kötelező jelleggel akár a feketeribizli, a kékszőlő vagy a feketeszeder, az eper, az őszibarack, a szilva, a sárga- és görögdinnye, az erdeiek közül a kökény, a csipke és a galagonya, és a fel nem sorolt többi gyümölcs váltakozóan, de kötelező fogyasztását. Minek nekünk, magyaroknak távolról érkező gyümölcs-csodák ajnározása, hiszen tudható, hogy az 50-60 km-es környezetben megtermő növényzet táplálja legkiemelkedőbben testünket. Mindegyik magyar gyümölcsfajtánk egy kész csoda.

50 felett általában már csak panaszkodunk: itt fáj, ott fáj… Pedig ha minden áldott nap fogyasztanánk e gyümölcsök valamelyikéből, (természetesen megfelelően egészséges táplálkozás mellett) netán kevesebb lenne a panasz. Szervezetünk már egy minimális gondoskodó figyelmet is szerető hálával jutalmaz. Ilyen gondoskodó gyümölcsöket választottunk mi alapanyagainknak: a csöndes kis „finommunkásokat”.
Persze, tudnivaló, hogy kézműves termékeink nem csodaszerek. Egyesek közülük csupán kiegészítői a mindennapok egészséges étrendjének.
Azért választottuk alapanyagul e gyümölcsöket, mert a felkutatott rengeteg információ alapján arra az álláspontra jutottunk, hogy jó lenne, ha valaki gyártaná, megoldaná, hogy ezek a gyümölcsök értékvesztés nélkül egész évben fogyaszthatókká váljanak. Örömmel megosztjuk másokkal megszerzett tudásunkat, a fent említett gyümölcsökkel kapcsolatos információk gazdag tárházát. Szíves-örömest megkínáljuk kóstolóval, hiszen olyan finomak! Ráirányítjuk a figyelmet ezekre a csodás gyümölcsökre, hogy országunkból ne vesszenek ki, egészségünk támogatóiként a kiskertekben saját művelésben megmaradjanak. Segítenünk kell egymást, össze kell fognunk egészségünk védelmezése, hangulatunk javítása, emberi kapcsolataink minősége és nem utolsósorban természettel kapcsolatos összhangunk érdekében. Hisszük, ha valamennyien így tennénk, jobb volna a világ.

Termékeinket viszonylag egyszerű öltözetbe helyeztük, sokan adtak, adnak jó tanácsokat a még különlegesebb megjelenésre, de mi kitartunk amellett, hogy ne bugyoláljuk agyon, amit úgyis csak hazáig visz az ember, mert ott azonnal szétbontja, és a szeméthalmokra kerül a csomagolás. Hisszük, hogy a beltartalmi érték számít és nem a külcsín. Mi a legtöbb üveget vissza is vesszük a vásárlóinktól, hiszen szörnyű nézni, mi minden kerül ki a szeméthalmokra!

Ma már látjuk, érdemes volt kitartanunk, mert azok az emberek, akik megismertek, megismernek bennünket, mindig átölelnek minket szeretetükkel, biztatásukkal. Ilyenkor mindig új erőre kapunk, s szeretettel gondolunk vissza egyáltalán nem könnyű utunkra. A természet és az általa létrehozott, parányi szemekből, cseppekből, sejtekből létrejött alapélelem iránti alázat elsődleges szempont életünkben, s hogy olyan tisztaságot hagyjunk itt utódainknak, az utánunk felnövő generációknak, amely alapján büszkék lehetnek ránk, ne maradjon utánunk szégyellnivaló.

Emberek a háttérben - hétköznapi sikertörténetek

Sokan tartják úgy, hogy a magyar emberek nem összetartóak, irigyek, nem segítik egymást. Hogy azért nem érnek el sikereket, mert tehetségtelenek, pesszimisták és nem bíznak magukban. Most induló naplónkban igyekszünk bemutatni azt a Magyarországot, ahol az emberek szeretettel fordulnak egymás felé, örülnek a másik sikereinek, és kitartó, kemény munkájukkal időtálló értékeket hoznak létre.

Az oldalon olyan emberek alkotásai kapnak majd helyet, akikkel a Magyar Újjászületés Alapítvány működtetői és önkéntesei munkájuk során találkoznak, és az általuk létrehozott értékeket és életmódot követendő példának tartják. Az alkotáson kívül meg kívánjuk jeleníteni a sikerhez szükséges szellemiséget is, amely segítségével a történetek szereplőinek a rengeteg nehézség ellenére is sikerült maradandót alkotniuk. Reméljük, hogy ezzel bátorítást adunk a fiatalabb nemzedék azon tagjainak is, akik szülőföldjükön képzelik el jövőjüket.